Rotterdam, az inspiráló nagyváros

Ha szerelembe lehet esni egy várossal, velem megtörtént. Szívembe lopta magát a holland fővárostól félórányira fekvő, sokarcú nagyváros, Rotterdam. Hangulatából ítélve feltehetően nem is Hollandiába szánták… Valahogy hiányzik belőle a hűvös távolságtartás. Egyszerre tradicionális és modern, nyugodt és nyüzsgő, hagyománykövető és kreatív. Mindig tud újat mutatni.

Ködbe borult hatalmas kikötővel és ódon hajókkal fogadott. A végeláthatatlan tenger kétségtelenül tekintélyt sugárzott. Az öntudatosan pózoló sirályok, a távolból váratlanul felbukkanó fürge motorcsónakok, a mozgalmas szobrok azonban kezdték megvillantani játékosabb arcát is.
A klasszikus, függönytelen ablakú lakóházak, a felhőkarcolók csillogó üvegfelületei, a Nieuwe Mass folyón átívelő Erasmus híd és a méltán híres „kockaházak” pezsgő egységet teremtenek. A város művészeti, építészeti és kulturális szempontból is világhírű. Hatalmas, élénkzöld parkok, magasba emelkedő TV-torony, izgalmas múzeumok, csalogató éttermek, és semmihez sem hasonlítható kirakatok. Az inspiráció, a kreatív alkotás benne a leghétköznapibb formákban van jelen. Letisztultan, mégis magával ragadóan.

Szálltunk már meg hajóhotelben (stílusosan H2otel), a Hiltonban, és a Bazarban is. A vízen ringatózni igazán autentikus, megtapasztalni a luxust a kedvenc szórakozóhelyünk szomszédságában, pazar, mégis a legnagyobb élményt a Bazar jelentette: három szint, három helyszín, három utazás… Az első emelet szobái a mesés Kelet gazdagságát rejtik, a második szint Afrikáé, a harmadik pedig Dél-Amerikáé. Hatalmas ötlet, és részletekbe menően hiteles kivitelezés. Persze volt, amin meglepődtünk. Például azon, ahogy Che Guevara visszamosolygott a fürdőszobai tükörből Amerikában, vagy azon, hogy Afrikában nem volt ajtó a szobának túlozva sem nevezhető fürdőn…

Rotterdam az a város, ahol konkrét program-terv nélkül is érdemes sétára indulni. A belváros szombaton élénkül fel igazán, a helyiek ellepik az utcákat, és számtalan árus is kitelepül erre a napra, mintha valamilyen vásárban lennénk. Persze kihagyhatatlan a sült krumpli majonézzel, két üzlet között. A de Bijenkorf luxusáruházba akkor is ajánlott betérni, ha nincs vásárlási szándékunk. Egészen más, mint egy hazai bevásárlóközpont. A kisebb márkaboltok helyett nagy, osztatlan tereken áthaladva szemezgethetünk a lenyűgözően szép cipők, ruhák, fehérneműk, étkészletek, dekorációk, sminkszerek, bonbonok, és ki tudja, még mi minden között. Az étterme is pontosan ilyen csábító: önkiszolgáló módon válogathatunk a finomságokból, a kínálat lenyűgöző… Nyáron egyedi Magnummal koronáztuk meg ízletes ebédünket. Bár a Design your own Magnum projekt nemzetközi volt, mégsem találkoztam vele itthon

A luxust és a belvárost elhagyva egymást érik a vintage boltok, hangulatos kirakatokkal. Itt a vintage-nek igazi kultúrája van, ami köszönőviszonyban sincs a haza second hand stílussal… Sokkal inkább jelenti a múlt felidézését, elfeledett trendek egyedi ötvözetét az újjal. Mindennek szellemében, bármikor is látogatunk Hollandiába, biztosan találunk egy bolhapiacot valamelyik nagyvárosban. Természetesen minden megtalálható a standokon, meglepő módon például valamennyi mai ruhamárka is, így a fiatalok nem csak vásárlóként, de eladóként is nagy számban vannak jelen. Bár nem nagy rutinom van ebben a műfajban, de túlzás nélkül mondhatom: igazán remek darabokra bukkanhatunk, arcpirítóan olcsón.

A város folyamatosan megújul: 2014 tavaszán adták át a vasútállomás jövőt idéző új épületét. Napokig élőzene szórakoztatta az utazókat, és még egy rögtönzött divatshow-nak is szemtanúi voltunk az állomás előtti téren, hogy az élő kirakati babát a csarnok egyik üzletében már ne is említsem… Rotterdam mindig meg tud lepni! A legnagyobb meglepetése mégsem ez volt, hanem a nyári karnevál, amit jó előre beírtunk a naptárba, de nem is sejtettem, mire számíthatunk.

A váratlanul forró júniusi délelőttön székekkel együtt gyülekezett a kíváncsi közönség az utcákon. Hűtőtáskákkal, szendvicsekkel, sörrel, koktélokkal. És széles jókedvvel. Az egyik ablakba hatalmas hangfalak kerültek, és betöltötte a levegőt a latin zene… Aztán a sarkon túl feltűnt az első kamion, és vele együtt a brazil hangulat is megérkezett. Szamba táncosok végeláthatatlan sora következett, csillogó, szexi kosztümökben vagy épp poénos, tematikus jelmezekben (gyümölcsöknek, francia kártyalapoknak, vízi világnak stb. öltözve). Magával sodort a ritmus. Mindegyik kamionról más, mégis hasonló zene szólt. Mellettünk egy nyugdíjas házaspár feltehetően nem először hallotta ezeket a dalokat, mert a táncosokkal egyszerre lépve követték a koreográfiát… Semmihez sem fogható élmény! Az utolsó autó után persze mi is beálltunk, és táncolva követtük a menetet. Megint olyan érzésem támadt, mintha nem is Hollandiában lennénk…

Persze ezt az érzést többször is megtapasztaltuk már a rotterdami éjszakában is… A tény, hogy éjszaka bármikor bármerre sétálhatunk, anélkül, hogy akárcsak egy hajléktalant is látnánk, most szinte mellékes. A bulik tényleg a zenéről és a táncról szólnak. Nem számít, ki honnan jött, milyen a bőrszíne, csak egy a lényeg: hogy járjon át az a bizsergés, ami a hangszórókból árad, hogy megszűnjön a külvilág. És megszűnik, újra és újra…

Rotterdam igazi lüktető metropolisz, amelyben nincs semmi hivalkodó, nincsenek hamis ígéretek. Szerényen, mégis öntudatosan csábít el, apránként felfedve titkait. Mint egy okos és izgalmas szerető. Visszavár, és persze visszavágysz, hogy ismét átélhesd azt, amit rejt, majd látni enged.