Fejben dől el

Dr. Lubics Szilvia háromgyermekes édesanya, fogorvos, tíz éve a semmiből lépett az ultrafutás dobogójára. Háromszoros spártai hősnő. Elmondása szerint kissé hibbant, gyerekmániás, és teljesítményorientált. Folyamatos pörgésben van, és köszöni szépen, nagyon jól érzi magát!

Platform szandál, csillogó fülbevaló, narancsszínű körmök. Az állandó, kemény edzések mellett meg tudod élni a nőiességed is?

Igen. Bár többet vagyok futóruhában, mint másban, de nagyon szeretem a csinos dolgokat, szívesen vásárolgatok. Ritkán van rá alkalmam, de magas sarkút is szoktam hordani, legutóbb pont egy piros körömcipőt vettem.

Háromszor indultál el Athénból, hogy aztán Spártában köszönthesd Leónidaszt. 2011-ben elsőként tetted ezt. Milyen érzés hősnőnek lenni?

Legkevésbé sem érzem magam annak. Ezek életem legkeményebb versenyei voltak, és mindig teljesíteni mentem ki. Viszont a Spartathlonon nagyon sokat lehet tanulni önmagunkról, az életről, arról, hogy sosem szabad abbahagyni. A futás óta ezer dolog változott meg bennem. A 24 órás vagy kétszáz kilométer feletti ultratávok közben az ember fizikailag és lelkileg is számos gödröt él meg, erős fej kell a továbblépéshez, ez pedig az életben is felvértez. Hiszen tudod magadról, hogy megoldod és talpra állsz. Bármikor.

És megtanított a lehető legjobban szervezni a mindennapjaidat. Jut még bármi másra időd a család-munka-futás hármasán túl?

A futást valóban sokszor nehezebb leszervezni, mint teljesíteni. De mára ebbe is beletanultunk. Általában hajnalban kelek, lefutom az aktuális távot, mondjuk ötven „kilit”, aztán indulhat a nap. Hetente egyszer járok angolra, az autóban szoktam gyakorolni, meg a férjemmel bevezettük, hogy csak angolul smsezünk. Amíg nem volt nyári szünet, egy nyújtóedzést is beiktattam a pihenőnapomon délelőttönként. Egy időben pedig a TRX-be kóstoltam bele. Este héttől voltak az órák, előtte megvacsiztattam a gyerekeket, és mire véget ért a mesenézés, már otthon is voltam.

Mi jelent kikapcsolódást ebből az őrületből?

Gyakorlatilag minden az. Annyi félét csinálok egy nap, és ahogy az egyikből a másikba kerülök, az mindig energiával tölt és pihentet. Amikor a fiúkkal vagyok, az különösen kikapcsol. Nagyon szeretünk kirándulni, most a Balcsira járunk, és kezd beindulni a közös biciklizés is. A napom egyik legjobb része az esti mese a legkisebb fiammal. Már nem is tudom, melyikünk akarja jobban, ő vagy én. De mellettük is csupa pozitív dolog van az életemben: az angoltanárom folyton dicsér, és az is öröm, ha egy páciensemnek nem fáj a beavatkozás. És persze a futás. Hihetetlen szabadságérzet a mai napig. Esténként pedig szívesen olvasok.

A férjednek nem lehet könnyű egy olyan kapcsolatban létezni, ahol a nő ismert, sikeres és mindig erős.

Tényleg nem az. Talán túlságosan is azonosultam azzal a képpel, hogy erősnek kell lennem, néha lehetnék engedékenyebb magammal. De a férjem jól helyre tette ezt, és bár idő kellett, de ma már tökéletesen működünk. Nagyon hálás vagyok neki, olyan szeretettel és támogatással áll mellettem, amire más nem lenne képes. Rengeteget segít a körülmények megteremtésével, a mindennapok szervezésével.

Mi van a futás után? Mit fogsz csinálni, ha egyszer abbahagyod a versenyzést?

Bőven van tervem! Fogorvosként még nem éltem ki magam. Szeretnék egy olyan rendelőt, amelyben a maximumot tudnám nyújtani. Szívesen tanulnék még nyelveket vagy bármi mást, és kipróbálnám a lovaglást. Edzenék a felsőtestemre is, hogy szépen kidolgozott legyen. Szerintem amit elterveztem, nem is fér bele egy életbe. De lehet, hogy ez is csak szervezés kérdése. (nevet)

Eredeti megjelenés: Marie Claire 2013. Augusztus (Hónap hőse)
Fotó: Lubics Szilvia oldala