Legyünk jelen a munkánkban!

Napjaink nagy részét robotpilóta-üzemmódban éljük, aminek számtalan negatív hatása van közérzetünkre és teljesítményünkre egyaránt – és ezt talán észre sem vesszük. Vajon csinálhatjuk másképp is?

A mindfulness, azaz éber jelenlét egy rendkívül fontos készségünk, amely lényegében azt jelenti, hogy megtanuljuk figyelmünket minél nagyobb mértékben tudatosan a jelen pillanatra irányítani. A fogalom az elmúlt évtizedben jelentősen felértékelődött, nem véletlenül: a modernkori digitális világunkban egyre több olyan inger érkezik felénk, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy valóban megéljük a pillanatokat. Állandóan online vagyunk, megszűnt a munka-magánélet határa, folyamatosak a változások a munkahelyünkön – mindezek mellett az alapvető mindfulness készség már nem elegendő. Hogy hogyan fejleszthetjük ezt az adottságunkat, és miért érdemes erre odafigyelnünk, abba Szilágyi Judit és Schieszler Tamás, a mindfulness.work tanácsadói avattak be bennünket.

Rajtunk múlik

Hogy milyennek látjuk az életünket, a munkánkat, a tapasztalatainkon múlik. A tapasztalás minden pillanatban zajlik, a kérdés az, hogy az egyes helyzeteket hogyan éljük meg, megéljük-e egyáltalán. „Amikor a mindfulnessről beszélünk, egy evidenciát kell tudatosítanunk, vagyis azt, hogy a tudatunk fókuszát mi irányítjuk, és amire fókuszálunk, pontosan azt tapasztaljuk meg. Sajnos azonban a felpörgött mindennapokban sokszor reaktív üzemmódban cselekszünk, a külvilágból érkező impulzusok, vagy épp a gondolataink határozzák meg, mire koncentrálunk, vagyis életünk egyik legfontosabb dimenziója nincs a tudatos vezetésünk alatt” – kezd bele a témába Schieszler Tamás.

Tamás mindezt képletesen úgy írja le, mintha ülnénk egy sötét szobában, kezünkben egy zseblámpával. Hogy mit látunk a helyiségből, az attól függ, hogy hova világítunk. Pontosan így működik a tudatunk, a mindfulness tehát a zseblámpánk irányításának képessége. A hétköznapokban viszont könnyen eljuthatunk egy olyan állapotba, amikor már nem vagyunk e képességünk tudatában. Ha megcsörren valami a szoba egyik sarkában, odavilágítunk (mint amikor megvillan egy üzenet a telefonunkon), majd ha neszt hallunk a másikban, hirtelen arra irányítjuk a fényt (akárcsak egy értesítés az egyik közösségi oldalról, amire azonnal reagálunk), és a következő pillanatban már a harmadik sarkot pásztázzuk (például hívást fogadunk). Homályos, fókuszálatlan állapotba kerülünk – és ilyen az életünk is. „Ha felismerjük, hogy rajtunk múlik, mire figyelünk, és így képesek vagyunk jelen lenni az adott pillanatban, azzal megtettük az első, és legfontosabb lépést a változás felé” – teszi hozzá Szilágyi Judit.

Azonnali hatások

A tanácsadók szerint a mindfulness egy olyan alapkompetencia, amely viselkedésünk, szokásaink megváltoztatásának előfeltétele, hiszen csak akkor tudunk fejlődni bármiben, ha tisztában vagyunk az alapvető működésünkkel egy-egy helyzetben. „Ha képesek vagyunk tudatosan jelen lenni a munkákban, egészen másképp fogjuk megélni azt, mint eddig megszoktuk. Sokan ugyanis szükséges rosszként tekintenek rá, éppen amiatt, mert valójában nem tapasztalják meg mindazt, ami történik velük, csupán gondolkodnak róla. Ezért fordul elő gyakran, hogy csütörtökön már nem tudjuk felidézni, mit is csináltunk hétfőn. A multitasking jellemző példája a figyelemmegosztásnak, ami bizonyíthatóan a produktivitás legnagyobb ellensége – ezért is érezzük azt, hogy egyáltalán nem haladunk, amikor egyszerre sok mindennel foglalkozunk. Mindful üzemmódban azonban sokkal hatékonyabbak vagyunk, és így az eredményeket is tudatosan megélhetjük” – osztja meg Judit.

Így folytatja: „a személyes jóllétünket is jelentősen befolyásolhatja az éber jelentét, a korábbi metaforát használva: mennyire éljük meg sötét szobaként vagy épp egy érdekes helyként a munkahelyünket. A saját fókuszunktól, annak irányításától függ, hogyan tudunk kapcsolódni a kollégáinkhoz, vagy épp mélyen megtapasztalni egy beszélgetést. Ha kezünkbe vesszük a zseblámpánk, vagyis tudatunk fókuszának irányítást, azzal a mindennapi stresszt is hatékonyan kezelhetjük, pusztán azáltal, hogy a maguk valójában ténylegesen átéljük a helyzeteket. Nagyon ritka a komoly probléma, konfliktus a munkahelyünkön, leggyakrabban ugyanis olyan dolgok miatt vagyunk feszültek, amelyek soha nem következnek be, csupán a fejünkben léteznek.”

Gyakorlat teszi a mestert

Napjaink szétesettségének az egyik oka tehát, hogy leggyakrabban nem az itt és most-ban élünk, hanem a múltban vagy a jövőben kalandozunk. „Első lépésként tanuljunk meg meditálni. A napi 5-10 perces éberség-meditáció pont úgy tartja karban a tudatunkat, mint a mozgás a testünket, és már rövid idő alatt látványos javulást hoz a jóllétünkben illetve a fókuszáltságban egyaránt. Érdemes a környezetünket is átrendezni, megtisztítani azoktól a zavaró impulzusoktól, amelyek a zseblámpánkat, rángathatják: ha igazán összpontosítanunk kell egy feladatra, kapcsoljuk ki a levelezésünket, a mobilunkat, sőt jót tesz, ha olykor a wifi-routerrel is ezt tesszük” – tanácsolja Tamás.

Judit szerint a munkánk során egyszerű gyakorlatokkal ránthatjuk vissza magunkat a jelenbe: „vegyünk egy mély lélegzetet egy fárasztó meeting után, vagy gyorsan pásztázzuk végig a testünket. A munkahely remek terep az éber jelenlét gyakorlásához, mert bármilyen helyzetet átkeretezhetünk, vagyis tudatosan megélhetünk. Amikor például beszélgetünk valakivel, teszteljük magunkat, vissza tudjuk-e idézni a szavait, ahelyett, hogy a saját gondolatainkat pörgetnénk. Vagy ha egy megbeszélésen veszünk részt, ne vigyük magunkkal a telefonunkat, hanem figyeljünk, és kapcsolódjunk a résztvevőkhöz. Ha pedig épp ebédelünk, élvezzük a finom falatokat, ne e-mailezzünk vagy telefonáljunk közben, de a sort akármeddig folytathatnánk.”

Eredeti megjelenés: www.profession.hu