2018. március (5)
2018. február (3)
2017. december (2)
2017. november (3)
2017. október (3)
2017. július (3)
2017. június (4)
2017. május (4)
2017. április (3)
2017. március (5)
2017. február (5)
2017. január (1)
2016. december (2)
2016. november (1)
2016. október (1)
2016. szeptember (1)
2016. augusztus (2)
2016. június (2)
2016. május (2)
2016. április (2)
2016. március (1)
2016. február (1)
2016. január (5)
2015. december (4)
2015. november (2)
2015. október (1)
2015. szeptember (1)
2015. augusztus (2)
2015. július (2)
2015. június (1)
2015. május (2)
2015. április (2)
2015. március (2)
2015. február (10)
2015. január (2)
Címkefelhő
ajándék barátság bizalom boldogság bonbon Budapest cipő csokoládé cél egészség első benyomás emlék futás férfiak főnök gyerekkor gyógyulás hatékonyság idő időbeosztás inspiráció jövő kaland kapcsolat karnevál karrier kihívás kisugárzás kitartás kommunikáció kreativitás közösség különleges magassarkú metropolisz mosoly motiváció mozgás munka munkahely nevetés nyitottság nyár nő nőiesség nők pihenés Rotterdam részmunkaidő siker szenvedély szerelem szeretet színház Születésnap találkozás tapasztalat teljesítmény Thaiföld tisztelet tudatosság tánc utazás verseny visszatekintés várakozás zene állásinterjú álláskeresés élet élmény érzelmi intelligencia önbizalom önismeret öröm
Magam mögött
2017-03-19 20:20Ma visszatértem abba a terembe, ahol valamikor 5 évvel ezelőtt elszántan és egyre tudatosabban kezdtem el edzeni. Nagyon érdekes élmény volt, és nem pusztán azért, mert semmi nem változott abban a két évben, amíg máshol mozogtam, bár ez is elgondolkodtató…
A recepciós lány megismert, mosolyogva érdeklődött, merre jártam. És ekkor még jó értelemben kapott el a nosztalgia. Aztán bemelegítés után, kardiózás közben már be-bevillantak helyzetek, amelyek akkortájt jellemezték az életem, amikor anno itt izzadtam… Eszembe jutott, milyen volt dühből edzeni, amit a napok végén éreztem a frusztráló munkám miatt. Aztán felsejlett, hányszor bámultam magam elé a gépeken, elgondolkodva egy újabb idióta randi, egy ismét félresikerült viszony miatt. Volt, hogy egy üzenetre vagy egy telefonhívásra vártam, és tisztán emlékszem, amikor egyszer szembenéztem magammal a tükörben, úgy igazán, és teljesen tompa volt a tekintetem, hiányzott belőle a csillogás…
Őszintén megleptek ezek az emlékek, érzések, ugyanakkor szeretem is az ilyen mérföldkőszerű helyszíneket, alkalmakat, amikor vissza lehet tekinteni mindarra, ami mögöttem van, és tisztán látszik az út, amit olykor magamban, sokszor pedig ténylegesen magamért megtettem. 2018 számomra már biztosan a változások éve, de ehhez bizony mindaz kellett, ami már a múlté. Persze sok még a tennivalóm, olykor most is elkalandoznak a gondolataim az új életemről, az előttem álló célokról, és önmagamról is, de ezek az órák ott a teremben mégis leginkább a mozgás öröméről szólnak (na jó, meg arról is, hogy visszanyerjem a bikinibodymat, de ez már egy másik kérdés, és egy másik poszt témája is…)
Apropó, ha már a mozgás öröméről volt szó, olvassátok el, mit is jelent ez a számomra: http://www.piroscipoben.hu/a-mozgas-es-az-orom1/
Címkék: mozgás • múlt • öröm • visszatekintés