A tökéletes belépő

Amikor új munkahelyre érkezünk, az első kihívás a beilleszkedés. Szakértőt kérdeztem arról, hogy mit tegyünk, és mit kerüljünk a kezdeti időben.

Első benyomást csak egyszer tehetünk: igaz ez az állásinterjún, majd pedig az első munkanapokon is. Hogy milyen fogadtatásban lesz részünk, az csak a helyszínen derül ki, érdemes azonban már előre felkészülnünk a gyakran előforduló helyzetekre. Ehhez dr. Szvetelszky Zsuzsa, vállalati kommunikációs szakértő és szociálpszichológus ad iránymutatást.

Ahány ház, annyi szokás

„Minden munkahely más, ezt fontos szem előtt tartanunk. A szektor, a cég mérete, kora, a vezető személye, sőt még az előző évi eredmények is befolyásolják, hogy milyen a vállalat kultúrája, milyenek a szervezeti adottságai, amelyekhez alkalmazkodnunk kell.  A beilleszkedés tekintetében jelentős különbségek mutatkoznak a kékgalléros illetve a fehérgalléros munkakörök között, ugyanis míg egy irodában több nehézségbe ütközhetünk, és akár intrikus is lehet a légkör, addig a meghatározott munkafázisokat végző fizikai dolgozók gyakran sokkal nyitottabban fogadják az újonnan érkezőt, rivalizálás helyett vállt vállnak vetve hozzák a megszokott teljesítményt” – kezd bele a témába Dr. Szvetelszky Zsuzsa.

Jó jel, hogy egyes multinacionális cégek, különösen az SSC szektorban, ahol folyamatosan nagy számban veszik fel az új munkatársakat, már kialakult gyakorlattal rendelkeznek az érkezők integrációjának támogatására. „A vezetőség részéről megfelelő kommunikációval jól előkészíthető az új kollégák érkezése. Ha egy üdvözlő csomagot is összeállít a cég, azzal nemcsak pozitív gesztust tesz új alkalmazottja felé, de összefoglalva a legfontosabb tudnivalókat a munkahelyről, sok felesleges kérdezősködéstől is megkíméli a már ott dogozókat. Néhány vállalat már mentoring-programot is működtet, amelynek előnye, hogy a munkafolyamatokon túl a közösségi életbe is bevezeti az újoncokat” – említ pozitív példákat a szakember.

Rajtunk múlik

A fentiek ellenére a legtöbb munkahelyen csekély segítségre számíthatunk, vagyis nekünk kell megtennünk a szükséges lépéseket. „A munkahelyi beilleszkedés nagyon hasonló ahhoz, mint amikor megérkezünk egy buliba, vagy gyerekként iskolát váltunk. Senkit nem ismerünk, és azt sem tudjuk, melyek a jellemző szokások az adott helyen. A végletektől minden esetben ajánlott tartózkodni, vagyis a túlbuzgóságot ugyanúgy kerüljük, mint a teljes bezárkózást” – tanácsolja a szociálpszichológus.

Zsuzsa szerint a legjobb, amit az új munkahelyen tehetünk, ha az első órákban, napokban csendesen – de nem némán! – várunk és figyelünk. „Kezdjük el észlelni, hova is érkeztünk, gyűjtsünk minél több információt a szervezetről, a munkatársak egymáshoz való viszonyáról, a jellemző gyakorlatokról, mert így tudunk majd a legkompatibilisebben beilleszkedni. Elkerülendő azonban, hogy esetleg félreértsünk dolgokat, éljünk a másik lehetséges eszközzel is: kérdezzünk! Ezáltal kellemes helyzeteket teremthetünk, hiszen a kérdésekkel mi irányítjuk a beszélgetést, aki pedig válaszol, azáltal érzi jól magát, hogy ő az információk birtokosa. Soha ne eldöntendő kérdéseket tegyünk fel, nyitott kérdésekkel érdeklődjünk a számonkérésről vagy a határidők megítéléséről. A hallott véleményeket pedig mindig átlagoljuk, mert borítékolhatóan valahol fél úton lesz az igazság.”

A formális helyzetek, például az ebédidő tökéletes alkalmat kínál egy rövid beszélgetésre. „Lehetőleg olyan asztalhoz üljünk le, ahol három-négy kollégánk ebédel, mert így kisebb az esélye, hogy bármit is megzavarunk. Mindig figyeljünk a többiek testtartására, arckifejezésére, tekintetére – ezek ugyanis elárulják, nyitottak-e felénk. Ha bizonytalanok vagyunk, inkább keressünk másik asztaltársaságot. A munkatársakon túl a főnökünkkel való kommunikáció is az integráció felgyorsítását szolgálhatja, éljünk vele! Ha például egy új feladatot kapunk, bátran kérdezzünk vissza, kérjünk tájékoztatást a részletekről, elvárásokról. Amikor pedig elkészültünk, kérjünk visszajelzést teljesítményünkről. Érdeklődésünket, elkötelezettségünket is kifejezzük ezzel, valamint a felettesünkkel való bizalmi szálat is erősíthetjük” – osztja meg a kommunikációs szakértő.

Játszmák nélkül

Ajánlott felkészülnünk arra is, hogy a betöltendő pozíciónkhoz már bizonyos sztereotípiák tapadnak. Ezek a munkakör jellegéből is adódhatnak, de esetleg elődünk munkavégzésével is összefüggésben állhatnak. „Soha ne vegyük személyeskedésnek az esetleges negatív közeledéseket, mert egyáltalán nem biztos, hogy nekünk szólnak. Az elkerülhetetlen játszmáknak sem érdemes nagy jelentőséget tulajdonítanunk, egyszerűen ne vegyünk részt bennünk. Egy-egy asszertív mondattal, könnyen leszerelhetőek az ilyen próbálkozások: értem, hogy így látod, vagy elfogadom, hogy így gondolod. Alkalmazzuk ezeket bátran” – részletezi Zsuzsa.

Érdekes kérdés, hogy mennyi ideig is számítunk újnak egy munkahelyen. „Általában addig, amíg meg nem érkezik hozzánk egy betanuló kolléga. Ez bizonyos területeken akár egy hét után is megtörténhet. Ugyanakkor az is igaz, hogy az érkezési sorrend akár hosszabb távon, évek után is meghatározhatja a munkahelyi viszonyokat. Az ezzel kapcsolatos utalásokat is kezeljük higgadtan, és egyszerűen lépjünk tovább, így felesleges nézeteltéréseket kerülhetünk el” – javasolja a szociálpszichológus.

Eredeti megjelenés: www.profession.hu