Jövőre, ugyanitt!

Amikor csak hallgatod a vizet, élvezed a napsütést, a hátad végigsimítja egy könnyű szellő, és azt érzed, hogy most jó, és pontosan itt akarsz lenni, sehol máshol.

Aki visszajáró vendég Siófokra tudja, mi az a hangulat, ami megunhatatlan. Mert bár az évek telnek, de ott, a Balaton-parton és a sétányon valami nem változik. Az emberek közvetlenebbek, a mosolyok szélesebbek, az esték hosszabbak, mint bárhol máshol. Imádom!

Lassan tíz éve, hogy először nyaraltam itt, és a varázs most is ugyanolyan. A Coke Clubos fénykorból bizonyára sokan őrzünk szép emlékeket. Amikor még a parton is sorjáztak a jobbnál jobb helyek, és a zene ritmusát a Balaton morajlása tette teljessé. Ha névről nem is, látásból sokakat ismertünk, a viszontlátás öröme benne volt a levegőben, és talán ez adta azt a közösségi érzést, amiért olyan sokan újra és újra visszatértünk.

Aztán valami megváltozott, megkopni látszott Siófok korábbi fénye. Ugyan már nem hömpölygött az élet a sétányon, mi mégis hűek maradtunk. Mert jó volt ott lenni. A balatoni szabadság- és boldogság-érzet örök.

Sokfelé utazom, lenyűgözött már számtalan tengerpart, visszavágyódtam sok csodás városba. De Siófoknak igazán különleges helye van a szívemben. Ami régen bizony hevesebben vert, amikor a vonat ablakában először tűnt fel a kék víztükör… És ami ma is boldogabban dobban, ha ott tölthetek néhány napot. A part, a sétány, a forgatag kikapcsol és újrahangol.

Merthogy ismét van forgatag, lassan újra csillog a hat betű. Plázs lett a valamikori Beach Houseból, és igen jól áll neki ez az elegáns megjelenés. Új napágyak a fehér homokon, koncertek, kortalan közönség, összevillanó mosolyok a véget nem érő estéken… Pont, mint régen.

„Hányszor elmúlt már, de újra vár a balatoni nyár…”