A diktafon másik oldalán

Azt hiszem, ilyenkor szokás azt mondani, hogy akasztják a hóhért. Jó érzés volt kipróbálni az interjúalany szerepét, és innen visszanézni az elmúlt évek filmkockáit. Beszélgetés, velem. 

Édesanyám mondta valamikor gyerekkoromban, hogy “lehetsz bármilyen, csak átlagos ne legyél“. Akkoriban még nem pontosan értettem a szavak mögött megbújó jelentést, de mára ez lett az ars poeticám. Hiszem, hogy érdemes elindulni a járatlan utakon, még akkor is, ha ezek kockázatosabbak, mint a megszokottak. A megszerzett tudáson és gyakorlati tapasztalaton túl, sok-sok önismereti leckét, meg persze váratlan meglepetést is tartogatnak.

Hiszek benne, hogy ha lassan, olykor kitérőket-pihenőket téve, de kitartással elérhetőek a célok, azok az igaziak.

Köszönöm a beszélgetést Posta Renátának, aki fontos példám az úton!

Ma már talán egyetlen fiatalnak sem meglepő: egy jó szakmával, diplomával és nyelvvizsgával a kezében sem veheti fixnek a sikeres karriert. De mégis, akkor hogyan álljunk ehhez a kérdéshez? Milyen buktatókra figyeljünk? Egyáltalán: mi a helyes döntés ambiciózus pályakezdőként?

Tari Annamária, a népszerű pszichológus és az Y illetve a Z generáció kutatója szerint a fiatalok ebben az életszakaszban az ún. kapunyitási pánikkal találhatják magukat szembe.Hirtelen fel kell nőni, maximálisan oda kell tenni magunkat, és felelősséget kell vállalni.Vagy legalábbis ez lenne az elvárás. De a mai társadalmi helyzetben a felnőttség kritériumai már nem olyan egyértelműek, mint régen, bőven lehet tologatni az időhatárokat. Így például ha valaki 18 évesen dolgozni kezd és már nem a szüleivel él, akkor általában felnőttnek tekintjük. De ha egy huszonhat éves még egyetemre jár, és a szülei tartják el, már kérdéses ugyanez a státusz. Ugyanakkor az sem kockázattól mentes, ha egy pályakezdő a munkanélküliségtől való félelmében önmagához méltatlan állást is elvállal. Ez főleg a kevesebb önbizalommal rendelkezőkre jellemző, akik inkább kudarckerülőek: belemennek akár előnytelen kompromisszumokba is, nehogy állás nélkül maradjanak.

Ennek éppen az ellenkezőjét járta végig interjúalanyunk, Istók Nikoletta. Ő bölcsész diplomával rendelkezik, kommunikáció-germanisztika és pedagógia szakon végzett a pécsi egyetemen. Ez a végzettség igen sokszínű, mivel a kommunikációs és a középiskolai némettanár végzettséggel több munkaterület is szóba jöhetett a számára, mint például: tolmács-fordító, nyelviskolai tanár, a PR területe, szövegírás, illetve adminisztratív és asszisztensi pozíciók. De nem volt azért ez ennyire álomszerű. Több fordulattal, a hozzá szükséges motivációval és szemlélettel megspékelve most ott tart a 31 éves lány, hogy a saját online magazinját menedzseli, és öt éven belül egy újabb szakmát szeretne elsajátítani.

Az első: tanulás és munka, munka, munka!

“Nem csak a zsebpénz, hanem a saját érdekem miatt is dolgoztam már az egyetem mellett – osztja meg velünk Niki. – Hostesskedtem különböző rendezvényen illetve promóciókban, ez nekem nagyon testhez álló volt: beszélni kellett, kapcsolatot teremteni az emberekkel, és izgalmas volt felépíteni azt a folyamatot, hogy hogyan kell eladni, mondjuk egy doboz szaloncukrot. Feljártam Budapestre az adott munkákra, tehát a keresetem nagyjából el is ment a kiadásaimra. De a suli után még így sem találtam nyitott ajtókat…“

Az egyetemi diploma, a felsőfokú német nyelvtudás és a munkatapasztalatok még együttesen is kevésnek bizonyultak azokra az állásokra, amelyeket eleinte megpályázott Niki. “A kezdeti törés és csalódások után újragondoltam, milyen munkaköröket pályázzak meg. Szinte egyetlen opcióként maradt a telemarketing, ahova végre felvettek. Többkörös volt az interjú, és egy éles telefonos szituációban is bizonyítanom kellett. Jól sikerült! Ehhez az is kellett, hogy nagyon akartam ezt a munkát: internetes hirdetési felületet értékesítettem és egy kártyarendszerhez gyűjtöttem partnereket. Nagyon örültem, hogy végre dolgozhatok! Egy hívásból kellett értékesítést generálni, izgalmas volt. Szerintem érdemes lenne mindenkinek egyszer kipróbálni ezt a fajta munkát, mert megtanulható belőle, hogyan tudsz érvelni, fogalmazni, jól kérdezni. Én ilyen szemmel néztem a telemarketinget. Egy évig csináltam, napi kétszer másfél óra utazással, havi százezerért. Igen. Voltak mélypontjaim, de a mérleg inkább pozitív.“

A második: tapasztalatok mélyítése és specializálódás

Karrier-tanácsadók szerint a multinacionális cégek rendkívül széles és mély tapasztalatszerzésre adnak terepet – nemcsak a pályakezdőknek. A nemzetközi kapcsolattartás, a kiforrott folyamatok és keretek, a stratégiai megközelítés, a tervezési gyakorlat, a széles körű, színes közösség és a magas szintű elvárások mindenkiből ki tudják hozni a legtöbbet, és – még irányváltás után is – ebből egészen a nyugdíjazásig sokat lehet profitálni.

Niki karrierje hasonló irányt vett, egy német tulajdonú élelmiszer-kereskedelmi nagyvállalat hazai központjában expanziós asszisztensként dolgozott 2 évig, majd közel 3 évig menedzsment asszisztensként egy vasúti szállítmányozással foglalkozó cégnél. “Én ezalatt a multik minden árnyalatát megtapasztaltam: az első helyen nagyon jó volt a csapat szellemisége, a motiválás, és jó érzés volt mindennap bemenni. Még az intenzív időszakokban is. Ott a főnököm nagyon szigorúan és következetesen vezette a csapatunkat, de az emberi arcát is megmutatta: minden héten együtt sütiztünk az aktuális szüli- és névnapok alkalmából. Az egész légkörben benne volt a rendszeresség, átlátható sémák szerint dolgoztunk, ugye, a német precizitás. Nekem kiszámíthatóságot adott ez a rendszer, és a munkámban is jobban el tudtam mélyedni, lehetőségem volt speciális projektekben is kipróbálni magam. Aztán – ez már a második cégnél történt -, rádöbbentem, hogy kezdek kiégni. Rengeteg minden eltűnt a mindennapjaimból: a kreativitás, az önállóság, a folyton lobogó ambíció, hogy valami maradandót alkothatok. Elveszítettem a motivációmat amiatt is, hogy többet dolgoztam, mint elvárt lett volna, de sem szóban, sem anyagilag nem jutalmazták.“

A harmadik: állj ki magadért!

Hasonló helyzetbe bármikor kerülhetünk, még akkor is, ha az adott munkahely első periódusában tele vagyunk sikerélménnyel és óriási lendülettel. Ám ha tartósan mélypontra kerülünk, akkor bizony a további szakmai fejlődésünk – és nem mellesleg, a saját önbecsülésünk a tét. Mégpedig ezért kizárólag mi magunk tehetünk valamit. A megoldás: álljunk ki önmagunkért, és lépjünk, ha itt az idő!

Interjúalanyunk esetében ez meg is történt: munka mellett újságírói képzésre járt, sőt, ezzel párhuzamosan rendszeresen írt egy magazinba is. Ma már a saját online női magazinját üzemelteti – napi hat órában pedig egy nagyvállalatnál dolgozik projektasszisztensként.

“Mindig szerettem írni, az írás fontos önkifejező eszköz számomra. Publikáltam már több nívós magazinban is, de arra gondoltam, hogy megteremtem a magam fórumát pozitív szemléletet közvetítve az olvasóim felé: merjük szeretni azt a nagybetűs Nőt, aki bennünk lakozik! Igazából egy női konferencia adta a lökést: amikor láttam magam körül a sok bátor, innovatív és kockázatvállaló hölgyet, akkor döntöttem el, hogy én is kipróbálom ezt az utat. Pár nappal később már meg is volt a domain nevem: piros cipőben. Öt éven belül pedig már elsősorban az írással, és ezen keresztül is a női életmód közösségem formálásával szeretnék foglalkozni; na, és egy új kihívás is a szemem előtt van: a kommunikációs tréneri vonalat is tervezem elsajátítani.“

Ha jobban belegondolunk, ez nem éppen a kényelmes típusú emberek gondolatmenete, de Nikit nem is ebből a fából faragták. Tudatos, energikus lépésekkel, fáradtságot nem kímélve végigjárt egy olyan utat, amit sokan talán egész pályafutásuk alatt nem mernének bevállalni. Pedig a most harmincegy éves hölgy példája is mutatja: mindig van továbblépési lehetőség, és ha tényleg megteszünk minden tőlünk telhetőt, akkor a siker nem is marad el.
Gondoljuk át a fentieket, és teszteljük, hogyan működik a saját életünkre, döntéseinkre nézve. Ha lépnünk kell, lépjünk mi is!

Eredeti megjelenés: www.profession.hu