Amikor a fej koppan a padlón

Sztarenki Dórát a Terápia című HBO sorozatban ismerte meg a közönség. Eredetileg táncosnak készült, de színészi tehetségét újra és újra bizonyítja. Ő játssza a főszerepet Kovács István Betonzaj című filmjében, amely a Magyar Filmhéten elnyerte a legjobb rövidfilmnek járó díjat.

Két éve találkoztunk utoljára, hogy vagy most?

Nagyon jól! Igazán szerencsésnek érzem magam, öt darabban játszom, sokat forgatok. Élvezem…

A Terápiában Zsófi szerepe volt életed első, áttörő erejű színészi munkája. A Betonzaj, az aktuális siker, már a sokadik. Otthonosan mozogsz a kamerák előtt, ismét tréningruhában. De miben változtál?

Négy év telt el a két film között, sok tapasztalatot gyűjtöttem a különböző forgatások alatt, és még jobban megszerettem a színészi létet. Ez valószínűleg a játékomon is látszik. De nagy igazság, hogy minél többet tanul meg az ember, annál inkább rájön, hogy mennyi mindent nem tud még. Ez a felismerés folyamatos fejlődésre ösztönöz.

Mesélj a filmről. Hogyan csöppentél bele?

Kovács Istvánék eredetileg egy kick-boxos lányt szerettek volna felkérni a szerepre, mert számukra a sport volt a leghangsúlyosabb a filmben. De mivel nehéz színészi feladatokban is bővelkedik a cselekmény, ezért végül egy színész mellett döntöttek. Ők láttak a Legyőzhetetlenekben, ahol szintén sok jelenetben kellett mozognom. Amikor elmesélték a történetet, örömmel mondtam igent. Másfél hónap volt a felkészülés, ami kemény edzéseket jelentett.

A legjobb rövidfilmnek járó díjjal

Hogyan írnád le a filmbéli karaktered?

Dia épp most lépett a fiatal felnőttkorba. Édesanyjával és kistestvérével egy külvárosi lakótelepen él, a kiutat a nyomorból a boxban látja: Németországban szeretné folytatni a versenyzést. Minden energiáját a sportba fekteti, eddigi legnagyobb megmérettetésére készül. És mindemellett élete első nagy szerelmét is most éli át, a váratlan terhesség azonban nagy kérdés elé állítja…

Kemény, kitartó lány. Mit tanulnál tőle, ha az életben találkoznátok?

Az elszántságát és a felelősségtudatát. Bátornak tartom, amiért egyedül küzd meg ezzel a nehéz helyzettel. Én erre biztosan nem lennék képes, és segítséget kérnék.

Az egyik jelenetben a földre vágódsz és beütöd a fejed. Úgy tudom, ez nem volt betervezve…

Totálban látszik, ahogy elesek, és valahogy annyira rosszul sikerült, hogy nagyon bevágtam a fejem, aznapra be is kellett fejeznünk a munkát, mert enyhe agyrázkódásom lett. A forgatás fizikailag nem csak emiatt volt megterhelő. A meccset két napig vettük fel, újra és újra végigjátszottuk az előre megírt koreográfiát. Kezdők „szerencséjeként” a profi kick-boxos partnerem könyökét úgy találtam el a második napon, hogy az teljesen bedagadt, így számára is emlékezetes lett ez a jelenet.

A filmet tavaly augusztusban Montreálban már bemutatták, most pedig itthon díjat is nyert. Vannak esetleg közös terveitek?

A Betonzajnak készült egy nagyjátékfilm tervezete is. Ha egyszer esetleg leforgathatnánk, azt biztosan együtt tennénk.

Színházi jelenlét a Napraforgóban

Azon kívül, hogy a forgatócsapattal együtt úsztok a jól megérdemelt elismerésben, mivel foglalkozol még?

A nyári munkák még kialakulóban vannak, de ősszel várható két film, amelyekben szerepelek. Az egyik Török Feri filmje (munkacíme 1945), a másik pedig Sopsits Árpád rendezésében a Martfűi rém.

Amikor 2014-ben találkoztunk, több színházi darabban is próbáltál. Hol láthatunk most?

Ahogy a beszélgetés elején is mondtam, szerencsés vagyok, mert sokfelé szerepelek. Azóta is játsszuk a Koltai Róbert által jegyzett Jelenetek 2 házasságból című darabot, amelyben Egri Bálint a partnerem. A Rózsavölgyi szalonban láthatják a nézők Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz című regényéből készült adaptációt. A napokban volt a bemutatója Pass Andrea: Napraforgó című darabjának a Jurányiban. Szintén ő rendezte az Újvilágot, amely egy színházi-nevelési program keretein belül valósult meg. Nyáron pedig jön egy újabb előadás, az Orlando, amit Soós Attila fog rendezni a Trojka színháznál.

Egy másik arccal az Újvilágban

Széles a színészi repertoárod. De mi a helyzet a tánccal? Anno azt mondtad, igyekszel középutat találni tánc és színház között, hisz a Táncművészetin végeztél, táncos vagy, és erről nem is szeretnél lemondani.

Nem sikerült összeegyeztetnem a kettőt, sokkal több lett a színházi prózai szerepem és filmes munkám, most aktívan nem is táncolok. Soós Attila darabja mozgásszínház lesz, azt nagyon várom, mert hiányzik. De persze így is az életem része a tánc, csak másképp: gyerekeket balettre tanítok, ami amolyan új szerelem.

Ha találkoznál a jó tündérrel, mit kérnél tőle?

Úgy érzem, nagyon jól haladok azon az úton, ami a Terápiás szereplésemmel elkezdődött. Sok munkám van, és jó érzés, hogy szeretnek velem dolgozni. Talán azt kérném, hogy menjenek így tovább a dolgok és még ne engedje el a kezem… (nevet) Konkrét szerepálmom nincs. Na jó, egy kőszínházban, nagy színpadon szívesen kipróbálnám magam, ha adódna egy olyan darab.

A korábbi interjú a www.marieclaire.hu oldalon olvasható.