Tapintott valóság

„Nem lehet rossz minden nap sötétben dolgozni?” – suttogja a feketeségbe az egyik látogató. A csend adja a döbbent választ: A sötétség nem csak hat vagy nyolc órára szól. Örökre… (tovább…)

Te normális életet élsz?

A minap fültanúja voltam egy párbeszédnek két nő között. A családos épp kérdőre vonta szingli barátnőjét: Nem félsz, hogy megbánod, hogy nem élsz normális életet? Az egyedülálló magától értetődő egyszerűséggel válaszolta: Nem. Élvezem az életem, úgy, ahogy van. (tovább…)

Az idő luxus

Te láttál már csigát mászni esőben, a nedves aszfalton? Sokkal gyorsabban halad, mint egyébként! – újságoltam gyermeki lelkesedéssel. A férfi elgondolkodva válaszolt. Nem, még soha nem volt erre időm… (tovább…)

…és újra villoghatnak a vakuk!

Messziről kiszúrom. Szinte semmit nem változott az elmúlt közel hét év alatt. Talán kicsit határozottabbak a vonásai, de a szeme pont, mint akkor. Ahogy megszólal, számtalan emlék tódul elém, rekedt hangja, mély, határozott orgánuma senkivel nem összetéveszthetővé teszi, és a sztorik máris indulnak. (tovább…)

Forgatókönyv

Az Élet írja a legfordulatosabb történeteket. Olykor úgy érzed, csupán mellékszereplőként kullogsz a saját sztoridban, majd hirtelen felpörögnek az események, akcióhős leszel, vagy épp egy romantikus lányregényben találod magad, esetleg egy fájdalmas tragédia feldolgozását kapod feladatként… (tovább…)

Egy legenda törölve – immár négy éve

Bár épp nem utaztam sehová azon a pénteki napon, és nem is volt érvényes jegyem egyetlen Malév járatra sem, valahogy mégis szívszorító volt megtudnom, hogy vége. Ahogy a légitársaság weboldalán a színes linkek helyett csupán néhány fekete sor közölte a hírt, abban volt valami leírhatatlan szomorúság. Bár a világban ez csupán egy volt a sok közül, nekünk az egyetlen. Egyfajta szimbólum, múlt időben. (tovább…)

Rotterdam, az inspiráló nagyváros

Ha szerelembe lehet esni egy várossal, velem megtörtént. Szívembe lopta magát a holland fővárostól félórányira fekvő, sokarcú nagyváros, Rotterdam. Hangulatából ítélve feltehetően nem is Hollandiába szánták… Valahogy hiányzik belőle a hűvös távolságtartás. Egyszerre tradicionális és modern, nyugodt és nyüzsgő, hagyománykövető és kreatív. Mindig tud újat mutatni. (tovább…)

Édes szenvedély, saját kezűleg

Csokoládé nélkül lehet élni, de minek? Ars poeticámtól vezérelve, nagy adag kíváncsisággal és nem kevés izgalommal készültem életem első bonbon-workshopjára. Hogy igazán autentikus környezetben hódolhassak csoki iránti szenvedélyemnek, egy holland kisvárosban szervezett kurzusra jelentkeztem. Már a helyszín is magával ragadó: a Hágától húszpercnyi vonatútra fekvő Berkel en Rodenrijs amolyan csendes, tiszta és tökéletesen rendezett, modern falu. A térkép egy igazi farmra vezet, melynek kapujában széles mosollyal fogad a program, és feltehetően az egész létesítmény háziasszonya, Jellie van Vliet. (tovább…)

Tűsarok – mi nők

„A férfi hirtelen, talán öntudatlanul kapta fel fejét a cipőkopogás hallatán. Leplezetlen kíváncsisággal vezeti tekintetét a formás lábakon, a nőies idomokon… És az arc: igen, talán hasonlót képzelt a határozott, mégis finom lépésekhez. Kacér mosoly, mély tekintet, a szélben táncra perdülő, hosszú tincsek… Egyetlen röpke pillanat, de mégsem illan nyomtalanul tovább. Hagy valami megfoghatatlant maga után a nyári fényben fürdő kávéházi teraszon…”
(tovább…)