Egy dallam, egy nyár, egy messzi emlék csupán…

“Pont az a szám szól a rádióban, a legnagyobb kedvence. Mindig leírhatatlanul jó érzésekkel tölti el. Pedig sok éve már, hogy ez a zene nyári sláger volt. Azé a nyáré, amelyik májusban kezdődött és szeptemberig tartott. Vagy kicsit tovább.

Elmosolyodik, ahogy eszébe jut a találkozás, a fáradt, de sármos pasival. Sokszor látták már egymást, de egy visszafogott köszönésen túl semmi nem történt közöttük. Talán igazán meg sem nézték egymást. (Na jó, ő néha a fenekét, ami igen formás, de ez nem is számít.)

Langyos szombat volt, valamit beszólt neki, amire persze kikerekedett a szeme… Nem volt ilyesmihez szokva. Végül mégis emlékezetes lett az első üzenetváltásuk. Az sem volt szokványos…

Ahogy a spontán görögországi nyaralásuk is beírta magát az emlékkönyvébe. Az első nyaralása egy igazi férfival, igazi nőként. Ez az élmény mintha kitörölhetetlen kapocs lenne kettejük között. Mindegy, hogy lett vége, meddig nem beszéltek, mióta nem találkoztak. Ez így kerek. Akárcsak a dallam…”