Forgatókönyv

Az Élet írja a legfordulatosabb történeteket. Olykor úgy érzed, csupán mellékszereplőként kullogsz a saját sztoridban, majd hirtelen felpörögnek az események, akcióhős leszel, vagy épp egy romantikus lányregényben találod magad, esetleg egy fájdalmas tragédia feldolgozását kapod feladatként…

Van valami megmagyarázhatatlan rendszer ebben az egészben. Körforgás, törvényszerűség. Szükségünk van a mélypontokra, hogy igazán magasra repülhessünk, és értékeljük a boldogság pillanatait. Közhelyes. Mégis így van. Hogy léteznek-e véletlenek? Mindenki döntse el maga. Én személy szerint nem hiszek bennük. Úgy tapasztalom, hogy sokkal határozottabb ok-okozat húzódik a dolgok mélyén, és nem csupán a Sors játékaként kerülünk egyik szituációból a másikba.

Érdemes néha megállni, visszanézni, számot vetni. Beleszületünk egy kultúrába, egy szokásrendszerbe, egy család által determinált értékrendbe. Kialakul a világképünk. Aztán, ahogy kilépünk a gyermekkor burkából és az Élet sorra elénk tolja a megoldandó helyzeteket, elkezdünk formálódni. Talán a törekvés is megerősödik bennünk, hogy válni szeretnénk valamilyenné. Hát igen. Ahogy visszanézek a tíz évvel ezelőtti önmagamra, elmosolyodok… Halvány büszkeséget is érzek: haladok az úton, hogy olyanná válhassak, amilyenné válni szeretnék. Hogy úgy élhessek, ahogy azt álmaimban reméltem. És hogy milyen volt az eddig megtett út? Fájdalmas felismerésekkel, tanulságokkal, mosolyokkal, csalódásokkal, élményekkel, könnyekkel, csodás és hazug emberekkel teli. Volt, hogy kitéptem volna a forgatókönyv egy-egy lapját, dühös voltam, nem értettem, máskor pedig kitörő boldogsággal éltem meg azt, amit a Sors adott. Ma már tudom, hogy mindez kellett ahhoz, hogy most itt legyek, ahol, és olyan legyek, amilyen. De persze az út örök.

Adódik a kérdés: vajon van hatásunk erre az okozatokkal átszőtt forgatókönyvre? Meggyőződésem, hogy nagyon is! Gondolatainkkal – vágyainkkal és félelmeinkkel – mi magunk is életre hívunk helyzeteket, találkozásokat, élményeket. És azt is mondják, hogy egy történetet addig kell újra és újra átélnünk, amíg nem tanulunk belőle és már nem követjük el ugyanazokat a hibákat. És tényleg… (Gondolom többen bólogatnak…) Ha innen nézzük, akkor valóban nem véletlenszerűen halad a filmünk. Már csak azért sem, mert az is kizárólag rajtunk múlik, hogy egy eseményt, legyen az pozitív vagy negatív, hogyan élünk meg, értékelünk, és milyen tapasztalatokat viszünk tovább az utunkon, a céljaink felé…

A toll tehát a mi kezünkben van. Minden nap egy üres lap. A te sztorid bestseller lesz?