Mennyit adnál érte?

Színesen sorakozó asztalok, kíváncsi érdeklődők, pásztázó tekintetek. És a szándék: kincsekre bukkanni.  Talán ez a garázsvásárok esszenciája.  

Az első vásáros élményem néhány évvel ezelőttre datálódik, amikor is Amszterdamban még kétkedve léptem be abba a hatalmas csarnokba, ahol megszámlálhatatlan árus kínálta a számára feleslegessé vált holmikat: ruhákat, táskákat, bizsukat, dísztárgyakat, és sok-sok egyebet. A kétségem azonban a következő percben el is szállt: az első asztalnál kiszúrtam egy sötétkék farmeringet, pont olyat, amilyet már hónapok óta kerestem, hiába. Tökéletesen passzolt, és kiderült, hogy a hölgy nem is hordta, mert más a mérete….

Sok mosolygós fiatal márkás ruháinak, cipőinek kereste új gazdáját. A darabok egy részén még a címke is rajta volt… Egy másik standnál nem márkás, de annál egyedibb kabátok és felsők kínálják magukat. Tovább haladva kézzel festett ékszerek, retró táskák, különleges használati tárgyak kacsintanak felénk. És minden csupán néhány euróba kerül. Persze alkudni kötelező! Érdemes azért résen lenni, mert bőven akadnak hibás, rossz minőségű vagy épp agyonhordott darabok is. Valódi kincskeresés ez, aminek azt hiszem, azonnal rákaptam az ízére.

Mivel akkoriban itthon még nem igen hallottam hasonlóról, hosszú időt kellett várnom az újabb kalandra. A helyszín Rotterdam, szikrázó napsütés, és egy szabadtéri vásár, zenével, eszem-iszommal egybekötve. Mint kiderült, ez egy programsorozat része, melynek keretében minden hétvégén másik városban hódolhatnak szenvedélyüknek a lelkes vásárlók. A facebookon nyomon is követhetők a helyszínek, sőt egy profi fotós is megörökíti a látogatókat, hogy aztán irigykedhessen mindenki, aki kihagyta a nagy szombati hepajt.

Igen gazdag a kínálat mindenből, ami csak belefér a vintage kategóriába. Nem véletlen, hogy az érdeklődés is hatalmas. A holland környezettudatosságot, a tárgyak lízingelésének szellemét is magamba szívom ezen az alkalmon. A dolgoknak története van: ahol az egyik sztori véget ér, ott kezdődhet egy újabb, izgalmas fejezet. Ez a gondolat fut át a fejemen, amikor kiszúrom azt a piros táskát, amely ma már egyik legkedvesebb kiegészítőm.

Legutóbb Hágába már rutinos vásárlóként érkeztem, a korábbi tréningek nyomán már ráállt a szemem a pásztázásra. Ez a műfaj elsősorban azoknál talál be, akik képesek nyitottan, elvárások nélkül bóklászni a sorok között. Észrevenni a különlegességeket. Ja és persze kellő türelemmel is bírnak, mert előfordulhat, hogy a több órás nézelődés csak csekély eredményt hoz. Mindezeket is figyelembe véve kezdtem el itthon is keresni a lelőhelyeket.

A sok fórumon emlegetett Antik Placcon már jártam, és nemrég felkerestem a kistestvéreként kikiáltott Divat Placcot is. Kertelés nélkül: csalódás volt mindkettő. A vintage és dizájn szavak mintha indokolatlanul felértékelődtek volna a magyar értelmező szótárban. Az Antik Placc nevéhez hűen elsősorban régiségeket, antik ritkaságokat kínál, de fellelhetőek alig karcos CD és DVD lemezek, ezüstékszerek, használt bútorok is a repertoárban. Egyik alkalommal egy szivarozó pasas írógépén épp válogatott káromkodásokat pötyögött, és kínálta a cetliket jó pénzért… Ezt nem minősíteném. Viszont a jelenség jól leírja a vásár attitűdjét: pénzt csinálni, mindenből.  Lefordítva: sok ócskaság, drágán.

Tekintettel a rokonságra, a Divat Placc sem kecsegetett sok jóval, mégis kíváncsi voltam a nagy durranásként beharangozott esti kirakodásra. Feltehetően kiült az arcomra a meglepettség, amikor beléptem az impozáns csarnokba, ugyanis mindössze talán tizenöt asztal kapott helyet a nagy térben.  Amikor az elsőt vettem szemügyre, döbbentem meg csak igazán. Jó minőségű, de láthatóan használt, nem tisztítható/javítható ruhákért, táskákért, kiegészítőkért több ezer forintot is elkértek. Voltak árusok, akik egyáltalán nem voltak szégyenlősek. Pont fültanúja lettem egy beszélgetésnek arról, hogy milyen magasra is lőhetik be itt az árakat. Egy másik standnál pedig az alku ötlete bosszantotta fel az eladót…

Nagyon más volt a hangulat, mint amit Hollandiában tapasztaltam. Egy pozitívumot azért kiemelnék: mindkét helyszínen találkoztam ékszerkészítőkkel, akik igazán egyedi ötleteket valósítanak meg, és még csak nem is értékelik túl magukat. De ezen kívül abszolút rossz szájízzel távoztam a placcokról. „Fancy lett a vintage”, és feltehetően egy ennek a szellemiségnek megfelelő célközönséget igyekeznek kiszolgálni. Mindenesetre számomra az egész túl van fényezve, valódi tartalom nélkül. Van még mit tanulni…

Azért nem adtam fel, és megnéztem egy kevésbé trendiként számon tartott közösségi vásárt is. Bár ennek is a budapesti belváros adott otthont, ezért tartottam az áraktól, de szerencsére nem nyertek igazolást az aggályaim. A Gardróbvásár nem profi kereskedőket tömörít, hanem olyan lányokat-fiúkat, akik a holland példához hasonlóan szeretnének túladni megunt ruháikon, cipőiken.  Egymást érték az asztalok, állványok, igazi színes kavalkád fogadott. Persze itt is igaznak bizonyult, hogy türelem szükségeltetik a kincsek felkutatásához, de a remény már az első standoknál megcsillant. Sok egyedi, talán eddig a szekrény mélyén rejtegetett táska és kiegészítő, valamint márkás és különleges ruhadarab is csalogatta a hölgyeket, meglepően olcsón.  Ahogy néhány kérdésből kiderült, volt, aki most először gurult ki bőröndjeivel a Király utcába, és ennél többre számított, de akadtak rutinos árusok is, akik már a következő garázsvásárra készültek. És akik maguktól tették fel a kérdést: Te mennyit adnál érte?

Ha érdekelnek a közösségi vásárok, az alábbi oldalakat érdemes követni:

Gardrób Közösségi Vásár és Boltkór Gardrób Garázsvásár

Jó kincskeresést!