Mit mondtál?

A férfi nőt akar, a nő meg férfit. De nem ez az egyetlen különbség a két nem között. Bőven akadnak eltérések a kommunikáció mikéntjében is, és sokszor nincs hiba egyik készülékben sem. Csupán másként vagyunk programozva…

Jaj, az a genetika

A férfiak agyában mindössze egy beszédközpont található, míg a nők legalább három ilyen funkciójú agyi területtel is rendelkeznek, ebből adódik, hogy a nők sokkal fejlettebb kommunikációs készségeket tudhatnak magukénak. Ez a különbség jelenti az alapot a két nem eltérő kommunikációs módjához, amelyek elsősorban funkciójukban mutatnak más irányt. Ha a férfi beszél, tényeket közöl, tanácsot ad, intézkedik, információt kér. A nők ezzel szemben a beszéd segítségével teremtenek új, és ápolnak meglévő kapcsolatokat, vagyis a szavak jelentik számukra a köteléket.

Az érzelmek szerepe

A férfiak gondolkodása és ennek megfelelően mondandójuk is lényegre törő, mintegy kizárva az érzelmeket. Ezért szintén az agy felépítése felelős: hímtársaink agyában az érzelmek a jobb féltekén kapnak helyet, míg a verbális kifejezőkészségeket a másik félteke vezérli. Ezért igaz a legtöbb pasira, hogy nehezen fejezi ki érzelmeit, ha mégis kinyilatkoztatja azokat, főleg tettekkel teszi. Ezzel szemben a mi mondanivalónkat mindig áthatják az érzelmek, agyunkban ugyanis mindkét féltekén megtalálhatóak az érzelmekért és a verbális kifejezésért felelős területek.

Lehetne rövidebben?

A férfiak szájából gyakran elhangzó kérdés is a kommunikációs és gondolkodási módok különbözőségéből táplálkozik. Ők ugyanis már azelőtt pontosan tudják, mit akarnak közölni, hogy gondolataikat szavakba foglalták volna. Mi másként működünk. Érzéseink, gondolataink azáltal öltenek testet, hogy beszélünk róluk. Számukra mindig a kérdések és megoldások állnak a beszéd központjában, míg számunkra legalább ennyire, ha nem fontosabb a tények mögötti érzelmi háttér, a folyamat, ami a megoldáshoz vezet. Mivel mi sokkal többet észlelünk, vagyis látunk, hallunk, érzünk a világból, ezért mondanivalónk is bővebb férfitársainkénál. Ezzel a felismeréssel függ össze, hogy a férfiak a tényközléshez elsősorban főneveket használnak, a nők verbális kommunikációját viszont a jelzők és igék uralják.

Az értelmezés hibái – a konfliktusok gyökerei

A nők a kifinomultabb észlelés képessége miatt sokkal pontosabban dekódolják a nem verbális jeleket, vagyis a mimikát, a gesztusokat, a testbeszédet és a hanglejtést, mely csatorna a kommunikált tartalom 70-80 %-át közvetíti. Vagyis a szavak mögött megbújó bizonytalanságokra, vágyakra is van rálátásuk. A férfiak ezzel a képességgel nem rendelkeznek, ezért sem működnek náluk a célzások. Ők szó szerint veszik, amit hallanak, amiből gyakran adódik félreértés. Mi nők sok mindenre csupán utalunk, ahelyett, hogy kimondanánk, mire is vágyunk pontosan… Pedig ily módon sok felesleges duzzogástól kímélnénk meg magunkat, és párunk helyzetét is megkönnyítenénk.

Amikor baj van. Vagy mégsem?

Gyakran generál félreértéseket a problémamegoldáshoz való eltérő hozzáállás és az ezzel kapcsolatos viselkedés értelmezése is. Ha a férfinek valamilyen problémája van, azt szereti egyedül megoldani, magában megvívva a szükséges harcokat, gondolatban lefolytatva a megoldáshoz vezető párbeszédeket. Ilyenkor a férfi elvonul. A nő pedig pánikba esik: biztosan velem van baja… Nem feltételez mást, mivel a nők a problémáikat mindig kibeszélik, a gondolatok, félelmek szavakba öntése maga a megoldás folyamata. A férfi azonban nem tud mit kezdeni a számára haszontalan gondolatok hosszas taglalásával, ő többnyire csak a végkifejletre koncentrál.

A helyzet persze egyáltalán nem reménytelen. Türelemmel, odafigyeléssel és megfelelő nyíltsággal valamennyi genetikai különbség áthidalható, már ha mindkét fél úgy akarja…