Piroscipőben -


Üdvözöllek az oldalon!

Welcome


Helló tavasz! Jó, hogy jöttél, már nagyon vártalak. Tavaly is szimbólum voltál, egy bimbózó kapcsolat szimbóluma, és idén is az újjászületés elsöprő erejét hozod az életembe. Újjá-születés. Ízlelgetem a szót, olyan bársonyos, titokzatos és kíváncsisággal teli. Talán sosem vettem észre eddig, mennyi elszántság, kitartás és türelem rejtőzik az apró rügyekben, mennyi munka bújik meg a harmatos virágszirmok között, és mennyi hit! Vajon bennem is van ennyi? Vajon képes vagyok a megújulásra? Ezek a kérdések kavarognak bennem, ahogy nézem a hivalkodás nélkül ébredező természetet… Arról még a másnapokba nyúló téli estéken döntöttem, hogy ez a tavasz bizony más lesz, magam mögött hagyom, ami már nem épít, és azzal foglalkozom, amivel igazán szeretnék, de amennyire izgalmas, pont ugyanannyi kihívás is rejlik ebben a vágyott ismeretlenben. De talán a válaszokat nem is keresni kell, csupán hagyni, hogy rám találjanak. Egyszerűen csak részese akarok lenni ennek a csodás körforgásnak, ami épp körülvesz, ahogy a deres hajnalokat színes reggelek váltják fel. És igen, ahogy egy éledező napsugár végigsimítja az arcom, tudom, hogy ehhez pont jókor, és pont jó helyen vagyok.

Helló Tavasz!


Szingliség. Van, aki divatos, nagyvárosi életformának tartja, más az egyedüllét szinonimájaként értelmezi. A helyzet az, hogy mindkettő igaz lehet. Ugyan nem csak a nagyvárosban élőkre jellemző, viszont hordoz magában lehetőségeket, amelyek az önismeret fejlődéséhez remek táptalajt adhatnak, mégis a magányhoz van a legtöbb köze. Szerintem. tovább…

egyedül


Ülök az erkélyen, harminc fok van és november vége. Ezt a számot hallgatom. Az egész leírhatatlanul különleges, és mi lenne, ha Te is itt lennél? tovább…


Piros cipőt viselni ünnep. Van benne valami megmagyarázhatatlan varázserő. De hosszú az út addig, amíg az ember úgy érzi, viselheti… tovább…

Piros cipőt viselni...



       


Grafika: ZuzuDesign