2018. március (5)
2018. február (3)
2017. december (2)
2017. november (3)
2017. október (3)
2017. július (3)
2017. június (4)
2017. május (4)
2017. április (3)
2017. március (5)
2017. február (5)
2017. január (1)
2016. december (2)
2016. november (1)
2016. október (1)
2016. szeptember (1)
2016. augusztus (2)
2016. június (2)
2016. május (2)
2016. április (2)
2016. március (1)
2016. február (1)
2016. január (5)
2015. december (4)
2015. november (2)
2015. október (1)
2015. szeptember (1)
2015. augusztus (2)
2015. július (2)
2015. június (1)
2015. május (2)
2015. április (2)
2015. március (2)
2015. február (10)
2015. január (2)
Címkefelhő
ajándék barátság bizalom boldogság bonbon Budapest cipő csokoládé cél egészség első benyomás emlék futás férfiak főnök gyerekkor gyógyulás hatékonyság idő időbeosztás inspiráció jövő kaland kapcsolat karnevál karrier kihívás kisugárzás kitartás kommunikáció kreativitás közösség különleges magassarkú metropolisz mosoly motiváció mozgás munka munkahely nevetés nyitottság nyár nő nőiesség nők pihenés Rotterdam részmunkaidő siker szenvedély szerelem szeretet színház Születésnap találkozás tapasztalat teljesítmény Thaiföld tisztelet tudatosság tánc utazás verseny visszatekintés várakozás zene állásinterjú álláskeresés élet élmény érzelmi intelligencia önbizalom önismeret öröm
Thaiföldön innen és túl
2017-11-19 13:00Pontosan ma egy éve indultam el Thaiföldre, életem eddigi legkülönlegesebb utazására. Nagyon sokszor eszembe jutnak az ott átélt pillanatok, és olykor még ma is hihetetlen, hogy ennek részese lehettem.
Thaiföld sokkal többet ad, mint egy pihentető nyaralás. Egy nagyon kedves barátom volt az útitársam, mégis úgy érzem, ez az utazás inkább lélekben zajlott. Ott kellett lennem, ki kellett lépnem a komfortzónámból, át kellett élnem azt a csodát. A távolságot a hétköznapok egymásba folyó rutinjából, a magányos estékből és reggelekből, le kellett lassulnom, boldognak kellett lennem.
Amikor hazaértem, elkezdődött egy új fejezet abban a nagy könyvben: a Thaiföld utáni rész. Hetekig csak lebegtem, ės reggelente olyan könnyű lélekkel ébredtem, mint már rég nem. Emlékszem, mennyire meg akartam őrizni ezt az érzést, mert egy valamiben biztos voltam. Hogy nem akarom úgy folytatni az életem, mint az utazás előtt. Hogy nem akarok minden nap dolgozni, hogy nem akarom minden percemet beosztani, hogy a lehető legkevesebb időt töltsem az üres lakásban, hogy újra hinni és bízni akarok, hogy lehet minden másképp is.
Eltelt egy hónap, és nem igazán találtam a helyem. És persze minden vissza is tért a régi kerékvágásba. Elmúlt a felszabadultság, helyére valamiféle mély szomorúság költözött. A napi rutin talán feszesebb lett, mint bármikor korábban… Még egy néhány napos utazásra volt szükségem ahhoz, hogy megtaláljam a kulcsot ahhoz a másfajta élethez, amire már Ázsia után annyira vágytam… Odabent kellett megkeresni, sok mindent átgondolni, és jól bevett gyakorlatokat átprogramozni. Ahogy a felismerés teret nyert magának, úgy be is köszönt a változás.
Tegnap, amikor a nosztalgia jegyében padthai volt a vacsi, döbbentem rá, hogy valójában szó sincs múltidézésről. A legcsodásabb utazás zajlik épp, amihez már két tányérral terítünk.
Igen, ez az igazi Thaiföld utáni rész. ❤️
Ha kíváncsiak vagytok a tavalyi élménybeszámolómra, ide kattintva olvashatjátok: http://www.piroscipoben.hu/harminc-fok-novemberben/