Eltelt egy év…

Vannak mérföldkövek, amikor szokás visszatekinteni. Bennem általában akkor merül fel ez a kérdés, amikor Hágába utazva a vonat ablakából kémlelem a zöldebbnél zöldebb legelőket. Most ugyan épp nem utazom, viszont itt egy újabb december. Egy újabb születésnap. (tovább…)

Karácsony-dekoráció

Gyerekkoromban, gondolom, mint sokaknak, a karácsony volt a kedvenc ünnepem. Persze csak a születésnapom után, merthogy december 23-án hozott a gólya… Szóval a Szenteste egyszeri és megismételhetetlen csodaként hatott számomra. Aztán ahogy felnőttem, valami megváltozott. De az az érzésem, nemcsak a korom miatt tört meg a varázs… (tovább…)

Dobozba zárt szeretet

Ahogy az ismert mondás tartja: jobb adni, mint kapni. Mégis ritkán tapasztaljuk meg igazán az adás örömét. Talán ezt az érzést szerettem volna átélni, amikor hónapokkal ezelőtt készülni kezdtem a Cipősdoboz Akcióra. De bizton állíthatom: sokkal többet kaptam. (tovább…)

Hív a vasút, vár a MÁV!

Ha létezne kilométer-gyűjtő kártya vonatra, egyetemista éveimben bizonyosan megkaptam volna az arany minősítést. Aztán évekig hanyagoltam a járgányt, egészen mostanáig, amikor is újra vállalkoztam egy vasúti kalandra. Bár induláskor még nem sejtettem, hogy fordulatokban gazdag utazás lesz… (tovább…)

Mama, hiányzol!

Rámkacsint, cinkosan mosolygunk össze. Tudjuk, hogy nem komoly a helyzet, amit a család valamelyik tagja kissé eltúloz. Talán szóra sem érdemes. (tovább…)

Brooklynban történt…

Éles fékcsikorgás hasított a levegőbe. Hátrafordultam, tudtam, hogy az elkerülhetetlen csattanás következik. Ehelyett puffanást hallottam. Láttam, ahogy a test földet ér… „Mi volt az? Egy ember.” (tovább…)

Strand, hotel, szupermarket

Vannak bakancslistás úticélok, ahová évek óta vágyódunk, mert megbabonázott egy kép, mert vonz a különleges kultúra, mert nemcsak látni, érezni is akarjuk. És vannak olyan nyaralások, amelyek egyszerűen csak jók. Nem hagynak mély nyomot, de mosolyt csalnak az arcra. (tovább…)

A diktafon másik oldalán

Azt hiszem, ilyenkor szokás azt mondani, hogy akasztják a hóhért. Jó érzés volt kipróbálni az interjúalany szerepét, és innen visszanézni az elmúlt évek filmkockáit. Beszélgetés, velem.  (tovább…)

Újra itt a nyár!

“Jaj, úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó, annyi vicceset látok-hallok, és még bambi is kapható…” Nyaranta gyakran eszembe jut a klasszikus dal refrénje, ami sok-sok év távlatából sem veszített aktualitásából, sőt! (tovább…)

Budapest, te csodás?

Gondolkodtam, hogy a cím legyen-e inkább a “Gyilkosság az Akácfa utcában”, akárcsak egy sokat ígérő krimié, de annyira szívbemarkoló az egész, hogy olyan mélyről nem lehet indítani. (tovább…)